Nem kell szenvedned, hogy lefogyj! - A belső béke ereje a tartós fogyásban

A legtöbb ember fejében a fogyókúra egyet jelent a lemondással, a szigorral és az állandó önkritikával. Sokak számára a diéta egyfajta bűnbakká válik, amit azért követnek, mert nem szeretik azt, amit a tükörben látnak. Pedig egyetlen hosszú távon működő életmódváltás sem épülhet gyűlöletre – főleg nem önmagunk irántira.

Az egyik legnagyobb hiba, amit fogyókúra során elkövetünk, hogy az étkezésre büntetésként tekintünk. Egy „bűnös” falat után jön az önmarcangolás, a koplalás vagy az extra edzés, mintha jóvá kellene tennünk valamit. Ezzel azonban csak még jobban megerősítjük a testünkkel való konfliktust. Ahelyett, hogy együtt dolgoznánk vele, harcot vívunk ellene – és ebben a harcban ritkán győz a lélek.

A tartós fogyás nem azt jelenti, hogy évekig salátaleveleken kell élned. Sokkal inkább azt, hogy új kapcsolatot építesz az étellel – és önmagaddal. Amikor nem tiltólistákat gyártasz, hanem megtanulod felismerni a tested valódi szükségleteit, és amikor nem egy számot akarsz elérni a mérlegen, hanem jobban érezni magad a bőrödben, akkor valódi változás indul el.

Az önszeretet nem lustaság vagy feladás. Az önszeretet tudatos döntések sorozata: elegendő alvás, mozgás, amiben örömöd leled, és olyan ételek választása, amelyek energiával töltenek fel. Aki önmagát támogatja ahelyett, hogy ostorozná, sokkal nagyobb eséllyel ér el tartós eredményeket, mint aki félelemből, szégyenből vagy kényszerből vág bele.

A fogyókúra nem a test elleni hadjárat – hanem a testtel való szövetség. És ahhoz, hogy valóban működjön, el kell engednünk a „szenvedj, hogy változz” dogmát, és teret kell adnunk a gyengéd, de határozott fejlődésnek. A tartós fogyás ott kezdődik, ahol véget ér az önbüntetés.

Ha már most is úgy érzed, hogy eleged van az újrakezdésekből, a jojóeffektusból és a lemondásokból, talán épp itt az ideje, hogy ne a testedet, hanem a szemléletedet kezdd el megváltoztatni.